banner

2StepsSok nő büszkesége a gyönyörű és telt keble. Sajnos azonban a dekoltázs kinézete folyamatos változásoknak van kitéve, amit az anyaság, a gravitáció és különféle egyéb tényezők befolyásolnak, amelyek a kor előrehaladtával egyre inkább jellemzők lesznek. Ahogy öregszünk a melleink veszítenek teltségükből és megváltozik a formájuk. Azonban a plasztikai beavatkozásoknak köszönhetően a harmincas éveid után is büszke lehetsz a melleidre.

Jane számára, aki jó néhány éve a plasztikai sebészet iparágban dolgozik, a döntés az operációt illetően ugyanolyan nehéz volt, mint bármely másik nő számára. Ugyanakkor Jane maximális szinten követte az előírásokat az műtétet megelőzően és azt követően, hogy a beavatkozás végeredménye pont úgy nézzen ki, ahogyan azt ő elképzelte.

Tudta, hogy a végeredmény nem önmagában csak a plasztikai beavatkozáson múlik, hanem a megfelelő kompressziós melltartón is. Egy rosszul megválasztott melltartó szemmel láthatóan kihat a műtét eredményére és aszimmetriát okozhat.

A műtétet követően Jane LIPOELASTIC kompressziós melltartót viselt, ezért megkérdeztük tőle hogyan vélekedik a kompressziós fehérneműről.

1. Jane, 12 hete volt a plasztikai beavatkozásod, hogy érzed most magad?

Nagyon boldog vagyok. Annak ellenére, hogy elég nagy kihívás volt. A sebek hosszabb ideig gyógyulnak, mert mellnagyobbító műtétem is volt, de most a melleim gyönyörűek és tökéletes arányban vannak a testemmel.

2. El tudnád mondani nekünk, mi volt a fő oka annak, hogy műtétnek vetetted alá magad?

Nagyon megereszkedett melleim voltak, de tényleg nagyon! Amikor a tükörben néztem magam, az mindig egy borzalmas látvány volt, és azt gondoltam, hogy az nem lehet, hogy félve kelljen tükörbe néznem az én koromban.

3. A plasztikai sebészet területén dolgozol. Befolyásolta valamilyen módon a foglalkozásod a döntésedet, hogy műtétnek veted alá magad?

Ezt nem mondhatnám. Már rég, olyan öt éve fontolgattam a műtétet, amikor a melleimen már látszott részben a megereszkedés és a kisebb méretük. De akkoriban nem volt még ennyire kritikus a helyzet. A szüleim lebeszéltek róla, nem tudtak azonosulni azzal, hogy implantátum kerüljön egy testbe. És én ekkor elhalasztottam a döntést egy kis időre. De azóta természetesen az állapotom észrevehetően romlott és amikor elkezdtem elfordulni a tükörtől, mert rosszul éreztem magam a látványtól, akkor azt gondoltam, ebből elég és ideje megoldani ezt a problémát.

4. Biztos vagyok benne, hogy azért már képben voltál az operációt követő ápolási teendőkkel, köszönhetően a munkahelyednek. Fektettél hangsúlyt a kompressziós melltartó kiválasztására?

Igen, természetesen. Azt gondolom, hogy műtét típustól függetlenül a műtét utáni ápolás nagyon fontos, és az operáció elvárt eredménye múlik rajta. Soha nem gondolkodtam más márkán, mint a LIPOELASTIC-on. Ismerem a céget, évek óta nyomon követem őket, köszönhetően annak, hogy ugyanazon a munkaterületen dolgozom. Ismerem a gyártót és annak magas minőségi elvárásait, ami nyilvánvalóan a legfontosabb szempont nekem. A mellnagyobbítás nem olcsó dolog, ezért egy nagyon jó minőségű melltartó beszerzése, amit megbízhatóan lehet használni, a legkevesebb, amit magamért megtehetek.

5. Milyen melltartót viseltél közvetlenül a műtétet követően?

Rögtön az operáció után PI Special-t viseltem. Be kell ismernem, még mindig, 12 héttel a műtét után is hordom. J Nagyon kényelmes, mind a pamut anyag, mind a praktikus cipzáras megoldás az elején. Kényeztetve érzem magam benne.

6. Váltottál melltartó típust a felépülési időszak alatt?

Igen, váltottam. Összesen három melltartóm volt. Kettő ugyanolyan volt, PI Special, mert azonnal viselhettem őket a műtét után, ezáltal nagyon praktikusak voltak. Kényelmesen tudtam őket váltogatni és moshattam őket bármikor, amikor szükségessé vált. Aztán a hatodik hét után elkezdtem viselni a harmadikat. Én a pink színű PI Unique-t választottam. Habár alacsonyabb kompressziót fejtett ki, biztonságérzetet adott. Plusz, annak ellenére, hogy műtét utánra való modell, nagyon szép kialakítása van.

7. Javasolta számodra a plasztikai sebész, hogy viselj szorító pántot?

Igen, azt kérte, hogy viseljem a pántot hat hétig a műtétet követően, hogy az implantátumok a megfelelő helyen rögzüljenek a testen belül.

8. Hogy érezted magad, amikor le kellett venned a melltartód az operáció után?

Emlékszem, a beavatkozást követően éppen fel akartam venni újra miután zuhanyoztam. Összességében egy sokk volt számomra, amikor először hagytam fedetlenül a melleimet. A melltartót viselve mindig komfortosan éreztem magam és ami a legfontosabb, mindig úgy éreztem, hogy a melleim biztonságban és „jó helyen” vannak.

9. Mennyi idő után tértél vissza a munkádhoz?

Körülbelül 5 nappal a műtét után már dolgoztam. Szerencsére nekem van lehetőségem otthonról dolgozni, szóval a munkába visszatérés egyáltalán nem volt bonyolult. Különben vártam volna még pár napot.

Extra tippek – Jane javaslatai

Mit tanácsolnál a műtétre készülő pácienseknek?

Hogy legyenek megfelelően informáltak a beavatkozásról és a lehetséges komplikációkról. Csakúgy, mint a plasztikai sebészről, aki majd az operációt fogja végezni. És a műtét utáni ápolási teendőkről, mindenről, ami ezzel jár. És azt is, hogy vitassák meg kételyeiket más páciensekkel is, akik már túlestek egy ilyen műtéten.

Egy dolog, amit mindenképpen ugyanúgy csinálnál

Biztos vagyok benne, hogy az első hetet meghagynám magamnak pihenésre. Az altatás fárasztó és az operáció után minden esetben van fájdalom is. De tényleg, muszáj nyugalmat biztosítani magadnak és pihenni egy kicsit.

És egy dolog, amit másképpen csinálnál a következő körben

Egy héttel a műtétet követően már azt gondoltam, hogy egészséges vagyok és, hogy bármint meg tudok csinálni, amit előtte. De ez nem így volt. Egy-egy nagyobb megerőltetés után mindig jobban fájtak egy kicsit a sebek, néha még kis szúró fájdalmat is éreztem a melleimben. Olyan volt, mintha a testem azt mondta volna „ennek még nincs vége, több időre van szükséged”. Szerencsére mindig hallgattam a testemre és minden nagyobb megerőltetés után pihentem. Amikor utólagos bölcsességgel tekintek az egészre, be kell lássam, a visszatérésem szükségtelenül gyors volt. Még egy hétig nyugton kellett volna maradnom és akkor talán nem éreztem volna semennyi fájdalmat. Szóval legközelebb az egy hét teljes pihenésen túl még egy hetet adnék magamnak és még fokozatosabban térnék vissza mindennapi tevékenységeim elvégzéséhez.